Sorozatom második cikkében még a múlt század harmincas éveit idézem. Ahogy ígértem, először az akkori idők hangulatát és kiváló játékosait mutatom be. Szinte mindenki hallott Molnár Harryról, a tótágas (dummy riverse) lejátszási módot egy időben Molnár-cselként ismerték. Leitner Ferenc, Klór László, Hilb Jenő, Lukács Pál, Bokor Imre mind-mind kiváló játékos volt. Az 1933-s egyéni versenylistán az akkori idők bajnokai is szerepelnek. Alpár Imre lett az első helyezett, őt Décsi László, Keleti Andor követte, és itt bukkan fel először a fiatal Ottlik Géza neve is. Ferenczy György zongoraművész a támadó szín visszatételével írta be magát a bridzs nagykönyvébe. Darvas Róbert a Magyar Bridge és a Színházi Élet bridzsrovatának a szerkesztőjeként írt, játszott, elemzett.